Horvát Krisztina

Gyermekkoromban gyógytornára kellett járnom, gerincferdülés diagnózissal. Mondanom sem kell, hogy nem nagy kedvvel, hozzátéve, hogy kijelentettem, bármi más leszek, csak gyógytornász nem!

Ez volt az első gondolat ami a szakmámhoz kapcsolódik. Azóta csak azon dolgozom, hogy a gyerekek egy szeretettel teli, javulási lehetőségbe csöppenjenek bele a gerincferdülésük által és ne egy “muszáj10darabosgyakorlatsort” kelljen ismételniük értetlenül állva a feladat előtt.

Hogy élni tudjanak a scoliosissal, hogy élni tudjanak azzal, hogy van a javítására egy módszer, ami már sok ezer páciensen segített. Addig küzdöttem, amíg annak a németországi Schroth Klinikának a tanára lehettem aki az első megkeresésemtől fogva évekig azt mondta, hogy nem adja ki a módszert. Addig hoztam az eredményeinket nekik, amíg egyszer csak sikerült, kineveztek a tanárukká és azóta oktathatom a módszert Magyarországon. Óriási dolog volt. Európából ketten kaptuk meg ezt a címet, egy Lettországi kolléganővel. Egy nagy utazás ez az egész azóta is. Utazás a páciensek, a szülők, az orvosok, a szakmabeliek közt, kisebb, nagyobb kitérőkkel, kisebb, nagyobb hegyekkel és völgyekkel, de mindig folyamatos mozgásban. De minden perce érdekes és minden perce megéri.

A gyerekekért, a javulást átélt mosolygós arcokért. Ha érdekel, tarts Velem, szívesen látlak!